István király nyolcszor
A szabadság évadának szimbolikus előadásaként tűzte műsorára a leghűségesebb város teátruma Sík Sándor István király című tragédiáját Pataki András Jászai-díjas rendező vezetésével. A Soproni Petőfi Színház, a Forrás Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és Komáromi Jókai Színház koprodukciója István királyságának utolsó napját jeleníti meg egy polgárháború küszöbén, annak árnyékában. Az uralkodónak döntenie kell, kié legyen a trón: a pogány Vazulé vagy a németajkú Péteré. Az ország fennmaradása, jövője forog kockán, amelyet István királyi, valamint történelmi felelőssége, emberi kötödéseinek kettős szorításában él meg. István felajánlja Szűz Máriának a koronát, Isten kezébe teszi az országot. Ez az ő történelmi sorsa és küldetése.
Mi történt a végső döntés előtt? Korhű, látványos jelmezekben elevenedik meg így a velünk élő történelem. Mély tartalmú, elgondolkodtató, feszült múltbéli helyzeteket nem nélkülöző, izgalmas előadás várja a közönséget. Sík Sándornak ezt a művét ritkán tűzik műsorukra a magyar színházak, a soproni teátrum ünnepi évadának fontos bemutatójaként láthatják felnőtt és középiskolás nézők most ezt a darabot.
A szereposztás:
Az előadásban István királyt a Kossuth-díjas Boráros Imre alakítja. Gizellát Rudolf Teréz játssza. Vazult a Jászai-díjas Kovács Frigyes formálja meg. Orseolo Péter szerepében Pintér Gábor, Aba Sámuelként Savanyu Gergely látható. Gyöngy Szőcs Erika, Sebös Marosszéki Tamás, Anasztáz Farkas Tamás, Buda úr Major Zsolt, Szalók úr Wisher Johann, Gotthárd lovag Nagy Gábor, Sámán Kósa Zsolt lesz. A díszlet, a rendezés Pataki András (Jászai-díjas) munkája. A jelmeztervező Húros Annamária.
Sík Sándor művének elkészülése után így nyilatkozott a Nemzeti Újságnak: “István királyomban megpróbáltam a szent király alakját, mint a magyar történelem legnagyobb problémájának megoldóját, egy óriási, emberi erőt fölülmúló feladatnak cselekvő és szenvedő egyetlen hősét nézni… Ebben a fölfogásban Szent István a szó legigazibb értelmében emberfeletti ember, aki nemcsak megérzi nemzetének legnagyobb, századokra kiható történeti problémáját, hanem messze megelőzve korát, az egyszer s mindenkorra érvényes egyetlen feleletet is meglátja: a magyarságnak mindenestül kereszténnyé, azaz nyugativá, műveltté, lelkivé kell lennie, de ugyanakkor mindenestül magyarnak is maradnia. Ebből fakad helyzetének tragédiája.”